Lucifer McDevilson

Becenevek: Nem ajánlom túlságosan, hogy becézgetni kezdj…
Faj: ördög
Nem: Férfi
Kor: Okos kérdés, ott a pont.
Születési hely és idő:2-0 javadra.

Play by.: Keanu Reeves


Munka / rang: Mondjuk úgy, hobbim a munkám… a Pokol ura, ergo a Fejedelem vagyok.
Képesség: Kíváncsi vagy, mi? Igen, igen, látom ott a szemed mélyén azt az érdekes csillogást, bárhogy is rázod a fejecskéd… Ígérd meg, hogy nem fogsz sikoltozva elszaladni! Úgy ni, akkor elmondom. Bele tudok mászni a csinos kis fejecskédbe, kiolvasom a gondolataidat, belekukkantok a félelmeidbe, és olyan illúziót rittyentek belőlük, amilyet még nem volt szerencséd tapasztalni. Az álmaid ura vagyok, öngyilkosságba kergethetlek, elhitethetek bármit, kínná tehetem a gyönyöreidet, és suttoghatok a füledbe, átbillentve a határon, hogy végül nálam köss ki. A fejedben tanyázom, barátom, és bármikor megeleveníthetem neked azt a Poklot, aminek az ura vagyok. De mindezt csak akkor tehetem meg, ha épp nem vigyáz rád a helyes kis őrangyalod. A képességem gyengül, ha a Földre lépek, ott csak az emberek álmait manipulálhatom. Ha házon belül tartózkodom, szükségem van az ember hajszálára, vagy egy csepp vérére, esetleg egy személyes tárgyára (de roppant kreatív vagyok, így rájöttem, hogy az egyik hozzátartozója lelke is tökéletesen fedi a ’személyes tárgy’ kategóriát), ahhoz, hogy a fejébe férkőzzem.

Halála: Nem haltam meg soha, és nem is tervezem. Vagyis meghaltam, csak másképp, mint ahogy eltudod képzelni. A halál nálam a pozitív változást jelentette, és ez az a pillanat volt, maikor magam mögött hagytam a Mennyek országát. Tudom, az Öreg úgy mesélte, hogy ő dobott ki, de ajánlom szíves figyelmedbe azt a Bibliát, amit én diktáltam le… Sokkal izgalmasabb, mint amit a szárnyas, imádkozó, jóságtól ragyogó, ’Szeretjük az Istent’ klub tagjai birtokolnak.

Jellem: Sokáig kerestem a megfelelő jelzőt, ami illik rám, azt hiszem, a vén kéjenc a helyes kifejezés. Képzeld el a legszebb nőket, akiket valaha csak akartál magadnak. Na, ők nekem mind megvoltak… Következtetés: kicsapongó személyiség vagyok. Elég szadista jellem vagyok, bár, már nem viszem annyira túlzásba, mint régen, mikor megalapítottam a Gonoszok birodalmát. Szadista hajlamaimat régen azzal éltem ki, hogy a képességem gyakoroltam a nap 24 órájából 14-et (a többi tízben a birodalom kibővítésén és korszerűsítésén dolgoztam). Bevallom, már csak szökőévente párszor teszem, mert már meguntam. Eleinte élveztem az öngyilkosok hordáit csesztetni, de így párezer év távlatából már unalmassá kezdett válni a dolog. Ne vigyorogj, azért még nem vagy biztonságban… Mégis mit gondolsz, kik az öngyilkos merénylők? Allah kiskutyái?! És a szekták tagjai, akik csoportos öngyilkosságot követnek el? Na, ők kik? Elmeroggyantak? Kis naivak. Azért, bennem is van kurázsi. Van ez az Allah fickó, szerény tudomásom szerint ő az Isten, csak más nyelven. Én meg ráfogom az én bűneimet… Szóval, bátor fickó is vagyok, és nem riadok vissza holmi szárnyas mitugrászoktól. Mostanában már nem mászkálok annyit a szegény emberkék koponyáiban, ha rám jön a kínozhatnék, szépen elsétálok a Purgatóriumba és nézem, milyen csodás munkát végeztem, mikor kitaláltam, hogy a különböző bűnöket elkövetők hogyan lakoljanak meg. Kedvenc részem az, mikor azt hiszik, ha megfizették bűneik árát, kitárul előttük a Mennyek kapuja. Ismételten: kis naivak… Na nézzük, ezeken kívül miféle tulajdonságokkal rendelkezek, amit megosztanék veled. Roppant türelmes fickó vagyok, és úgy gondolom, humorérzékem is van, amit nem biztos, hogy mindenki értékelni tud. Remek humorérzékem bizonysága például a Purgatórium, ahol mindenki úgy szenvedhet, amit megvetett életében. Lelkiismeret, na ebbe döglenek az emberek bele, nem az én kis cseleimbe. Tudjátok, hányszor gondol egy lusta ember arra, hogy ’Bárcsak ne lettem volna annyira lusta!’, amíg körbe-körbe szalad. Még sose számoltam, de úgy gondolom, elég sokszor…
A modorom hűvös, ironikus vagyok, és nem hat meg, ha ezzel meg is bántok valakit. Öntelt vagyok és egoista, és képtelen az emberi érzelmekre. Kötődést a feleségem és a fiam iránt érzek csupán, s ezt sem szeretetnek nevezném, hiszen ez jóval erősebb annál, mint ami egy emberi lényben kialakulhat. Mondjuk úgy, nekem ők az isteneim. Bár, nem vagyok sem odaadó férj, vagy mintaapa. De még én sem lehetek tökéletes, nem?


Kinézet: Barna, szinte már fekete szemek, sötét, félhosszú haj, minimum kétnapos borosta. Na, innen lehet fölismerni. Tudom, jóképű srác vagyok, elég magas is, és a szövegem is nyerő, mégsem vagyok várva várt vendég a felsőbb körökben, és a felsőbbet szó szerint érts, mert úgy értettem, hogy a Földön, vagy ne adj Isten, a Mennyben... Ritkán látni másban, mint fekete öltönyben, amiből a legdrágább fajtákat, és legelismertebb márkájúakat választom.

Igen vs. Nem:

>> Nőket
>> A birodalmam.
>> A fiam és a feleségem.

<< Az embereket.
<< Az Istent, a meséivel egyetemben.
<< A vidám dalokat.



Egyéb tudnivaló: Mikor elhagytam a Mennyországot, a szárnyaim megváltoztak. A tollak először elfeketedtek, majd kihulltak, aztán vékony, fekete bőrréteg lepte el a szárnyam vázát alkotó csontokat. Azóta is ilyen denevérszárnyszerű repülőalkalmatosságaim vannak.

A szárnyakat úgy képzeld el, mint ahogy itt látod.