Dinnie Fernaldo Műterme

Elindultunk a műterem felé,majd meg is érkeztünk..Már sötét volt.Körbe néztem,s egy ördögi mosoly húzódott az arcomra.Eldöntöttem,hogy először szórakozom,s csak utána végzem el a munkát.Vagyis,már csak a munká többi felét.Dinnie beengedett,én pedig körbe néztem...Milyen szép.Ká érte,hogy nem soká kicsit át lesznek rendezve a színek,s minden egy kicsit piros lesz..Csak ne avatkozzon közbe senki sem.Levettem a magas sarkúm,majd csak néztem Dinnie szépen kidolgozott felső testét.
-Milyen szép itt minden..Igazán egyedi...
Mondtam neki,majd egy féloldalas mosollyal támasztottam az állításom..
-Hát nincs hova mennem....Nincs lakásom...És nem gondoltál még arra,hogy hinned kellene a nevelőapádnak?
Kérdeztem,hisz ismertem én az ilyen embereket...Nem hisznek a túlvilágban..Csak akkor hiszik el,ha ő maguk is oda kerültek...Hisz én már csak tudom...
-Hány éves is vagy?
Még nem akarom bántani.Meg akarom várni,amíg el nem mond nekem valami érdekes infókat.Mivel a lelke tiszta,így semmi féle bűnt nem követett el,s nem is esett csábításba...
-Megnézem szivesen,mit is festel...De ha modell kell hozzá,csak szólj...
Ajánlottam fel neki,hogy engem is nyugottan lefesthet..Úgy is kell valami ajándékot vinni az én kis Hercegemnek...