Első terasz

Ismerem a családdot már jó pár éve,de még nem is volt huzamosabb beszélgetésem velük.Na jó,kivéve a Herceggel,hisz még is csak az ő guardiaja vagyok.Szeretem a munkám.Nem csak azért,mert felsőbb köröket szolgálok,hanem mert nem vagyok lenézve.Bár ez érthető is,hisz hogy nézne ki,hogy pont engem lenéznek.Na jó,nem várom el,hogy tiszteljenek,hisz nem vagyok én senkijük.Talán ez érthető is.De nem fogok itt feleslegesen a semmiről beszélni,mert nem szokásom.
-Hát,egy kicsit már unalmas nézni,na meg hallgatni ezeket.
Értettem egyet vele,hisz már tényelg uncsi.Pár percig még élvezetes nézni,de utána már bele fárad az ördög,hogy hallgassa,na meg nézze ezeket a szerencsétleneket.Mert hát jobb szó nincs rá,csak az,hogy szerencsétlen.Tudtam,hogy most igazam van,bár nem kértem ebben egyetértést senkitől sem.Meg is értem,hogy nincs kedve a Földre menni,hisz mindennaposan az is egyre unalmasabbá válik.
-Megértem Asszonyom,hisz azt is meg lehet unni,hogy minden naposan a halandók közt járkál.
Erre is csak röviden válaszoltam,hisz nem fogom kifejteni bővebben,mivel ő úgy is érti,hogy mire gondolok.
-Erre nem tudok mit mondani magának..Szerintem ő is unja már azt,hogy minden naposan,vagy esetleg minden másnap elhagyja a kastélyt.De kifejezem magam,ezt nem rosszból mondom.
Tényelg nem rosszból mondtam,hisz nincs rá okom.Sosem bántott engem Lucifer úr,s remélhetőleg nem is fog.Bár ki tudja...Semmi okot nem adtam rá.
-Köszönöm kérdését Asszonyom,remekül vagyok,mint mindig.
Köszöntem meg neki,hisz ez volt az igazság,hogy remekül vagyok.Bár nem mindig van jó hangulatom,valamikor ideges vagyok,de erről nem kell neki sem tudni.Bár előbb,vagy utóbbi ez is kiderül,mint minden más.
-A munkámról meg annyit,hogy igen,jól végzem,hisz ez a dolgom,hogy jól végezzem.Nem tudom,hogy kitől hallotta,de megnyugtatom,hogy igaz,s nem csak valami pletyka.
Válaszoltam,hisz ez volt az igazság.Bár at nem tudom,kitől hallhatta,de legalább igaz.Jól végzem a munkám,s erre büszke is vagyok.Mikor felém fordult,csak egy féloldalias mosolyt csaltam bájos arcomra,majd nagyot sóhajtottam.Furdalt a kíváncsiság,hogy kitől is hallhatta,s nem tudtam,hogy meg-e kérdezzem tőle.
-Khm....Ha megérdezhetem,kitől hallotta ezt?
Nem mintha számon akarnám kérni,hogy kivel beszél,s kivel nem,hisz ez az ő dolga.Csak tényelg eléggé kíváncsi lettem.Nem vagyok jóba sok mindenkivel itt,de akivel ige,azok meg nem mondanak azt hiszem rólam ilyeneket.Mindig is csodáltak engem az alattam rangoskodó ördögök,hisz tökéletes vagyok,s a legfelsőbb köröket szolgálom..Ez nem adatik meg akárkinek.Nem voltam most valami bőbeszédű,ám tudtam,hogy hol a válaszok,s a kérdések határa.Csak vártam ismét a válaszait,miközben megfordultam,mert nem érdekelt a sok szerencsétlen,amint azokat a köveket cipelik,s közben jajjgatnak is hozzá.

Nem elegyedtem különösebben nagy csevegésbe a fiam guardiájával, bár már régóta ismerem, és valamilyen szinten örülök is neki, hogy jól végzi a munkáját, így már huzamosabb ideig a Kisherceg mellett van. Nem szokásom kedveskedni, általában senkihez nem szólok lágy, kedves hangon. Egyetlen kivétel van, gondolom mindenki sejti, hogy ki az. A férjem természetesen, ha nem jöttél volna rá, kedves olvasó. Luciferről jut eszembe, hiányzik. Ma a saját, külön hálómban voltam, és előtte sem láttam. Már vagy két napja nem találkoztunk, sóhajtottam ahogy ez eszembe jutott. Lehet, hogy legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy egy vén kéjenc, és hogy nem is értem miért mentem hozzá, meg, hogy egy csapodár ördög, de amikor meglátom, tudom miért szerettem bele, és mentem hozzá. Még mindig van benne valami vonzó, amit az évek nem koptattak le, bár még mindig nem tudtam rájönni a vonzereje titkára. Szerintem már vége lenne a házasságunknak, ha nincsenek a mindennapos vitáink. Legtöbbször ugyan Én verem ki a balhét, de szeretem a magaménak tudni azt, ami hivatalosan is az enyém.
Közben kisebb villámpróbát játszottal Liliannel, aki szépen meg is felelt a "vizsgán". Kérdeztem tőle, hogy merre van a fiam, és Ő tudta is a választ. Persze azért játszom ilyeneket, mert ellenőrizni is tudom. Azt felelte, hogy Freddie az olvasóteremben van, és el is kaptam valamennyit a Herceg jelenlétéből. A képességem egyik nagy előnye, hogy nem csak a félelmek táplálják, hanem egy-egy gondolatfoszlány. A hátrányát meg mindenki ismeri, nem tudom megkeresni a világ másik végén élő buddhista papot, mert addig nem ér el az erőm, bár jó lenne.
Mind oly' könnyen mást is, meguntam figyelni ezeket a szenvedő lelkeket, a mai napra unalmassá vált, ahogy nyögve cipelik a köveket. Így hát inkább a guardia felé fordultam, de egyik kezemmel még mindig a terasz korlátjára támaszkodtam.
- Remek, bár kezd kicsit unalmassá válni - feleltem a kérdésre a teljes igazságot. - Viszont ma nincs kedvem a Földre menni - közöltem ezt is vele. Hiszen miért is ne oszthatnám meg ezt egy olyan ördöggel, aki a legfelsőbb köröket szolgálja.
- Igazság szerint már kezdem azt hinni Lucifer megjavult - beszéltem tovább, válaszolva a következő kérdésére. Hangom még mindig halk volt, és kemény, de nem utasító. - Napok óta el sem hagyta a kastélyt - magyaráztam az előbbi mondatomat. Bár ezt furcsának találtam a férjem részéről, mégsem próbáltam meg reménykedni benne. Ki akarna papucsférjet? Na ne, még csak a gondolatától is irtózom! - Visszatérve a kérdésre. Remekül vagyok - feleltem végül ténylegesen a kérdésre, és eleresztettem egy halvány mosolyt is.
Uralkodó család vagy sem, engem érdekelnek az alattvalók dolgai.
- Na és Te, Liliann? Úgy hallom jól végzed a munkád - visszakérdeztem, hogy hogy van, és mondtam is neki pár dolgot, amit magam hallottam, a kastélyban. Ha már meguntam a nézelődést, legalább van mivel elfoglalnom magam.

Nem szokásom nagyon csevegni,de ha nagyon muszály,akkor egerőltetem magam.Én inkább a tettek ördöge vagyok,mint hogy a beszédé.Nem csalódtam a bárónőben,kemény,mint mindig.Hisz hogy is nézne ki az,hogy a Pokol Urának felesége,s lágy a szíve?Ez még viccnek is rossz.Mikor köszönt,akkor én egy halovány mosolyt küldem neki.Muszály tisztelnem őket,ha nem akarok rossz sorsa jutni.Bár az én 580 éves fejemmel ezt már lrthetném is.Az én szabályaim első részében az áll,hogy tiszteljem a fölöttem álló rangosabb ördögöket.Nagyon vicces volt,ahogy a cipekedő emberek szemében irgalmat,s könyörgést láttam.Ez felettébb mulattató.Büszke vagyok,így csak lenéztem őket,hogy milyen szánalmasak is.Pedig egykor én is közéjük tartoztam..De ennek már vége.Én abban különbözök a már száműzött guardiáktól,hogy mindig tudom,hogy épp hol van a Herceg,akire vigyáznom kell.Ezt köszönhetem annak is,hogy jobban kijövök vele,mint más guardiák.Na meg persze a képességemnek is.
-Az Uram a olvasóteremben tartózkodik,Asszonyom.
Válaszoltam neki egyszerű mondattal,majd tovább figyeltem a szenvedő embereket,s egyre jobban kezdett tetszeni ez a dolog.
-Eddig milyen a reggele?Ha szabad érdeklődnöm.
Kérdeztem,hisz nem nagyon tudtam csendben figyelni,mivel már nem is annyira érdekelt.Közben elgondolkodtam,hogy hogyan is üssem el a napot,mert eddig még nem adott ki nekem feladatot az én becses Uram.Talán csak pihenni fogok,bár a Pokolban nem mindig jut időm erre,de nem is érdekel,hisz nem fáradok el,mivel már meghaltam.Vissza térve az előzőre..Én mindig tisztában vagyok azzal,hogy hol bóklászik az Uram,s mit csinál...Ha nem is mondja hova megy,én akkor is tudom.Hangom továbbra is halk maradt,hisz nem szokásom hangosan beszélgetni Lilith asszonyommal.Nem tudom,de nem szoktam a nevlén szólítani őt.Hisz én mindig húséges szolgálója maradok a családnak.
-Régen volt alkalmunk beszélgetni Asszonyom.Hogy van?
Nem is értem.Olyan rég ismerem már őt,s még egyszer sem tegeztem le.Ez így van rendjén.Hisz nem szokás a főnök anyját letegezni.Én már csak ilyen maradok.Nem fogok megváltozni senki kedvéért sem,hisz minek?Szerintem ez totálisan felesleges.Közben vártam a reakciójit a kérdéseimre,s csak bámultam azokata a nyomorult szerencsétlen ivadékokat.

Figyeltem a szenvedő lelkeket. Az Ő szemükben kín csillogott, az enyémben meg élvezet, ahogy láttam a kínlódásukat. Már csak szemre is rettentő nehezeknek tűntek azok a kövek, nem hogy emelgetni kezdjem őket. Áldom az eszét annak, aki kitalálta ezt az egész Purgatóriumot. Legalább nem unatkozom. A szemeben csak még nagyobb szórakozás fénye csillan, amikor látom, hogy egy-egy lélek elveszti egyensúlyát a kő súlya alatt. Élvezettel figyeltem volna tovább a dolgot, de ekkor halk köszönés ütötte meg a fülemet.
- Liliann - köszöntem neki, egy biccentéssel egybe kötve. Az Én hangom alig volt több suttogásnál, persze tökéletesen érhető azok számára, akik mellettem állnak. Jelen pillanatban pedig csak egyetlen ördög volt mellettem, a fiam guardiája.Nagyszerű, még mindig tudja mekkora tiszteletet kell adnia a családomnak. Lehet, hogy a fiamra kell vigyáznia, de meg kell adnia a tiszteletet nekem is, és persze Lúnak is. Jól néznénk ki, ha valaki csak úgy leállna "haverkodni" a Pokol Urával. Határozottan végigmértem a lányt, soha nem rejtem véka alá azt, amit gondolok, és ugyan ki tiltaná meg nekem, hogy ilyeneket csináljak?
- Csodálatos, mint mindig - feleltem a kérdésére, mikor megkérdezte, hogy tetszik-e, amit látok. Ez csak természetes, egy ördögtől elvárható, hogy ne legyen puha lelkű kis senki, aki elfordul, ha szenvedni lát egy emberi lényt. Liliann már egész régóta a fiam testőre. Kérdés, hogy vajon azért, mert jól végzi a munkáját, vagy másban jeleskedik. Ha a fiamról van szó, nem különösebben izgatom fel magam. Tud magára vigyázni, ráadásul van egy köteg guardiája is, minek anyáskodjak felette? A kapcsolatunk sem a legfelhőtlenebb, be kell valljam. Mi az hogy neki nagyobb hatalma van, mint nekem?! Jó tudom, ott a lejárt duma, hogy Lucifer génjeit örökölte, aki pedig mint mindenki tudja, a Pokol Ura. De ez kit érdekel? Én meg a felesége vagyok, mit számít a vérvonal?
Szeretek villámpróba szerűen rákérdezni dolgokra a fontosabb ördögöktől. Mivel nem volt itt a fiam, de guardiája igen, ez megint lehetőséget adott egy kis kérdezősködésre.
- Merre van a fiam? - kérdeztem nyugodt hangon. Ha erre nem tudja a választ, akkor nem mondhatom, hogy remekül figyel a kis Hercegre. Hangom megint alig volt több suttogásnál, de erősebbé tette, hogy olyan kemény volt, mint a kő. Nem szoktam finomkodni rangban alattam álló ördögökkel, még ha jól is végzik a munkájukat.

Álltalában korán kelő vagyok,de ma a szokottnál is tovább aludtam.Fogalmam sinch,hogy mi üthetett belém.Talán túl lefoglalnak a feladataim.Hisz ha nem akarom úgy végezni,mint a régi guardiák,akkor tökéletesen el kell végeznem a testőri feladatokat.Vigyáznom kell a Hercegre.Ez nem is olyan nagy akadály,hisz én meg tudom csinálni.Kikeltem az ágyból,majd a hajammal bíbelődtem,hogy végre úgy álljon,ahogy én szeretném.Göndör fürtök omlottak vállamra.Sminkem sötét volt,fekete,mint mindig.Vagy inkább úgy mondom,hogy álltalában.Felvettem egy testre feszülő mini fekete ruhát,ami nagyon kényelmes volt,s szerettem is.Hisz tökéletesen ki lehetett venni belőle az alakom.Nem úgy mint azok a régi nagy ruhák,amik eltakarták formás alsó testem..Na a fűzőkről meg nem is beszélek.Hiába,régóta a Pokol az otthonom.Megszoktam már az itteni minden napokat.Úgy döntöttem,hogy elmegyek az első teraszra,megfigyelni a köveket cipelő szenvedő embreket.Úgy is tettem.Kecses léptekkel indultam a terasz felé.Pár perc múlva meg is érkeztem,s úgy nézett ki,hogy nem egyedül fogom élvezni a kilátást.Itt volt a Herceg anyja is.Bár én csak a herceg testőre vagyok,de neki is ugyan úgy meg kell adni a kellő tiszteletet.Oda lépkedtem mellé,majd megtámasztottam magam a teraszon,s köszöntöttem a bárónőt.
-Jó reggelt Asszonyom.
Mondtam neki,kicsit halkabb hangon,hisz minek köszönjek neki hangosan,ha itt áll mellettem..
-Élvezi a szép kilátást?
Kérdeztem..Tudtam,hogy ő is szereti nézni,ahogy az emberek szenvednek.Ezzel nem csak én vagyok így,hisz milyen mókás nézni,ahogy azok a szerencsétlenek küszködnek a nehéz kövekkel...Kedvenc helyem,ha azt akarom,hogy jó kedvem legyen.

Jesszus, mennyit is aludtam? Tizennégy óra, vagy több? Azt viszont határozottan állíthatom, hogy ideje volt felkelni. Talán azért voltam olyan fáradt, mert a Földön sok kis csitri van, akiket el kell tüntessek. Fárasztó meló Lú minden kiszemeltjét el tenni láb alól, de megéri. Legalábbis nekem biztosan. Még jó, hogy számomra egyszerűbb a megtalálásuk, mint az ember gondolná. Lehet, hogy az Én képességemnek vannak hatótávolságai, de elég kiterjedt ahhoz, hogy ne legyek teljes homályban, mikor a Földre megyek.
Szóval felkeltem. Megfürödtem, és most úgy illatozom, mint a virágos mező. A hajammal megint nem volt sok gond, többek között ezért is imádom, mert nem kell órákat vesződnöm azzal, hogy úgy álljon, mintha a fodrásztól jöttem volna. A ruháim között viszont sokat kutakodtam, mivel nem szeretem egy héten többször ugyan azt a ruhát hordani, sőt soha nem is szoktam. Kiválasztottam egy tűzpiros, mélyen dekoltált ruhát, ami rám simulva a combom közepéig ér. A cipőknél nem kellett sokat vacakolnom, egy fekete magassarkú került a lábamra, és onnantól fogva abban kopogtam tovább.
Ma még nem veszekedtem Lúval. Épp eleget ordítoztam tegnap. Szerintem azok az ördögök, akik láttak, azt hiszik megbolondultam, de igazán megszokhatták már, hogy mennyire ki tudok borulni ilyen ügyek miatt.
Számomra a legjobb dolog a pokolban, hogy nem kell sokat törődnöm az irányításával. Ott van rá Lucifer, sőt még Freddie is segíthet neki. Legalább tartom a szokást, hogy a nők nem szólnak bele a férfiak dolgába. Maradjon rám az, hogy jól nézzenek ki. Mielőtt elmentem volna a kastélyból kentem magamra egy kis sminket, csak hogy javítsam az összhatást a ruhámmal. Nem vagyok a kenceficék híve, nem teszek magamra tíz kiló festéket, hiszen a nélkül is remekül nézek ki.
Ma nem volt kedvem a Földre menni, az este elvégeztem két napi munkát, és úgy érzem elég gonosz is voltam, szóval most inkább fogtam magam, és a "mozi" felé indultam.
A Purgatórium rettentő szórakoztató hely, az biztos! Látni, ahogy az emberek szenvednek, és félnek mindentől, roppant jó dolog, az egyik kedvencem. Nekem mondjuk az első terasz a favoritom, ezért is mentem oda. Az itt lévő lelkeknek nehéz köveket kell cipelniük földi kevélységükért. Remek szórakozást nyújt, bármennyi éve is nézed. Az erkély korlátjára tettem a két kezemet, és úgy figyeltem a szenvedő lelkeket.